Caravaggiotól Canalettóig c. kiállítás

szombat, február 15, 2014

E heti kultúra rovatomban a már október 26-án megnyílt Caravaggiotól Canalettóig című kiállításról fogok Nektek beszámolni. Ez egy tipikusan olyan kiállítás, ami vagy tetszik az embereknek, vagy gyűlöli, és ez utóbbi egyáltalán nem a kiállítási anyagok minőségén múlik. De kezdjük szép sorjában, ahogy azt illik, előbb a pozitívumokat kiemelve.

Jómagam igen kedvelt korszaka a barokk és a realisztikus ábrázolásmód, meg az ilyesfajta ecsetkezelés, úgyhogy nagy elvárásokkal a zsebemben érkeztem a kiállításra. Maga a kiállítás anyaga igen lendületes kezdettel fogadott önmagába, a vöröses tér, ahova elsőként érkeztem a legnagyobbakat vonultatta fel. Egyik kedvencem maga a tárlat főatrakciója, Caravaggió. A festő több alkotásával is képviseli önmagát, ám a legjelentősebb mégis a Keresztelő Szent János c. kép, ami az egész attrakciójának számít.


A termek tematikus elosztásban láthatóak, egy-egy címmel ellátva, mely jelzésértékkel bír, valamint egy kisebb szöveggel, mely elmeséli, hogy miért is kerültek egyazon terembe bizonyos alkotások. A termek sokszínűsége, a maga szó szoros értelmében is jelzésként lett felhasználva. A jól megtervezett alapok és a hatásos kezdés után nehéz volt ezt a lendületet überelni és érezhetően nem is sikerült. Mindamellett dicséretes ennyi kép felvonultatása és teljességgel mondhatom, hogy igen jelentős, ha nem az eddigi legjelentősebb kiállítások egyike egész Európában. De akkor miért is sántít az egész? Maga a kiállítás hátránya, pont az előnye is, mégpedig a képek mennyiségének skálája, túl sok és túl tömény. A helyzeten az ominózus Szépművészeti kapacitása sem segít, ami nyilvánvalóan kevés és szűkös egy ilyen kaliberű anyag méltóképpeni felvonultatására. Nincs helye a látogatónak leülni és kellő távolságból elmélázni egy-egy alkotás felett, vagy úgy egyáltalán kellő távolságból szemlélni a festményeket. Szegény festmények felismerésében a megvilágítás sem a mi oldalunkon áll, inkább torzít, mondhatni nem világítja meg a kép előnyeit. Arról már nem is beszélve, hogy az egész kiállítás több órányi anyaggal rendelkezik, ami egyszerűen befogadhatatlan. Számomra így az egész túl soknak hatott, elindulva a gigászi mesterek munkáitól, a barokk csendéleteken át, a rinocéroszt és tájképeket felvonultató Canalettó képekig, már a végére nem is tudtam, hogy honnan is indult el ez az egész kiállítás. Azt hiszem kijelenthetem, hogy a kevesebb ez esetben is többet adott volna. De mindezektől függetlenül én azt mondanám, hogy menjetek el és nézzétek meg saját szemetekkel is, mert mégis csak ritkán láthat az ember egy Caravaggio képeket. Érdemes megnézni, megéri a jegy árát és végül is egy életre szóló kulturális élménnyel gazdagodhatnak az oda látogatók, de arra azért tényleg számítson arra mindenki, hogy megfogja feküdni a gyomrotokat. Akire pedig lehengerlően hatott a kiállítás és úgy dönt, hogy otthon is szívesen újra nézné az egész anyagot, azoknak ajánlom a Szépművészeti ajándékboltját. Onnan megveheti a tárlatról szóló könyvet, mely a kiállítás anyagát tartalmazza, vagy bármilyen egyéb ajándéktárgyat, ami a erre az élményre emlékeztetheti.


További információkat itt találhattok: Szépművészeti Múzeum: Caravaggiótól Canalettóig

képek forrása: Google

You Might Also Like

0 megjegyzés

Subscribe