Ahonnan én jöttem

kedd, május 13, 2014


Mielőtt felköltöztem volna Budapestre az életem, valljuk be eléggé unalmas volt. Már évek óta készültem lélekben arra, hogy egy nap majd Magyarország fővárosában élhetem a mindennapjaimat. Bár amikor még ez csak ötlet szinten mozgolódott a fejemben, cseppet se ilyennek képzeltem. 

Azt nem tagadom, a főváros nagyságához méltó nagyravágyó terveim voltak, és vannak is. Talán amikor először megfogalmazódott bennem szilárdabban is ennek az egésznek a gondolata, úgy tizenöt éves lehettem. Akkor még  elsősorban nem magam miatt szerettem volna ide jönni. Kezdetben nehezen ment, annak az elfogadása, hogy nekem még éveket kell töltenem Szlovákiában, azon belül is egy kisvárosban. Aktualitása a témának már csak érettségi évében lett, helyesebben az azt megelőző nyáron. Rövid vacillálás után megszületett az egyetemi felvételi sorrend, aminek az első és második helyén a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem foglalt helyet, aztán az Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Nagyon szerettem volna az első verziót, de nem jött össze. A hosszú évekig tervezett álom romba dőlni látszott. Nem csak annak a gondolata, hogy Budapestre jöjjek, sokkal inkább azé, hogy bármit is kezdek a képzőművészettel kapcsolatos ambícióimmal. Aztán nagyot fordult velem a világ, felvettek az ELTE-re és lám, csak eljutottam Pestre.


Kitárult előttem a lehetőségek tárháza, végre azt csinálhatom, amihez mindig is kedvem volt. Kulturális eseményekre, kiállításokra és divatbemutatókra járhatok, részese lehetek olyannak, amiről eddig csak álmodtam. Végre élhetek, és igen, valahol mindig is ezt kerestem. A nagyvárosi nyüzsit, a produktivitásra késztetést, a kényszert, hogy sose állj le, mindig cselekedj valamit. Hisz a város soha sem alszik.

Így léptek az életembe újabbnál újabb ambíciók és jövőbeli tervek. Több merészség és akaraterő, amiből eddig nekem jócskán kevés volt. És tudjátok mit? Örülök, hogy amikor meghoztam azt a döntést, aminek eredményeképpen most itt lehetek, akkor nem hallgattam senkire. 


Most itt vagyok. Nem úgy, ahogy elképzeltem magam évekkel, vagy akár egy évvel ezelőtt. Mégse bánkódom egy percig sem. A szlovákiai kisvárosból Budapest lett az új otthonom. Ha őszinte akarok lenni, akkor akármennyire is nem ment zökkenőmentesen a kezdet, annyira hamar a szívemhez nőtt ez a hely és tényleg úgy érzem, mintha ez lenne az otthonom.

A nagyvárossal diktálja a tempót, ami nem baj, mert így legalább mindig arra késztet, hogy bizonyítsak és merjek belevágni dolgokba. 

Jól érzem magam a bőrömben. Végre.

képek forrása: saját

You Might Also Like

9 megjegyzés

  1. the second picture is beautiful :)) <3 !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thank you, Marieke :) <3 By the way, this seconde picture taken by my boyfriend.

      Törlés
  2. Ciao Lia! Greetings from San Francisco. Intriguing writing. I love the black and white photos. Adds great mood to your writing. I actually spent time in Budapest. I loved the city. So much history back to the days of the roman empire. Makes me feel the youth of the U.S. So bravo and great work.
    I write a blog about food but with my thoughts on love, friends and life. Please visit. Maybe follow. That would be great.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello Mario! Thanks for your kindness and comment :) Budapest is always very nice as you may have seen it. I´ve never been to San Francisco, in your city, but I want to visit it sometime. One day maybe I will. I checked your blog and I have to say that your pictures about dishes and they looks very delicious, so nice work, enjoyable. Again, thanks for visiting my page and have a nice day :)

      Törlés
  3. Nos ha encantado tu Blog, y muy buena entrada por cierto. Esperamos que te pases por el nuestro.
    Besitos y Abrazotes!
    ❤ BLOG: http://www.mirando-lasestrellas.blogspot.com
    ❤ TWITTER: @MirandoStars
    ❤ FACEBOOK: https://www.facebook.com/mirando.lasestrellas.94
    ❤ INSTAGRAM: mirandostars

    VálaszTörlés
  4. Remek poszt , az igazat megvallva én is egy kis falucskában lakok és nekem is hatalmas álmom Budapest . Szerencsére a testvéremnek már sikerült megvalósítani és már réges rég ott lakik amiből én kicsit hasznot is húzok hisz sokat szoktam ott lenni :) imádom a pörgést a nyüzsit a soha meg nem álló életet ! Ürülök , hogy elolvashattam , szépen írsz csak így tovább :) Követlek :)
    blog:http://puderszin.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a dícsérő hozzászólást, nincs menekvés már én is követlek! Sok sikert az álmaidhoz és sose add fel őket, ha kitartó vagy, egyszre biztos eléred őket. :))

      Törlés
  5. Ez tetszett! Erdekes a sok kulfoldre emigralt ember utan a Te elmenyeid olvasni a Budapestre koltozesrol. Elgondolkodtato hogy pl a szlovakiai magyarok arra vagynak hogy Budapest legyen az otthonuk mig sok pesti kulfoldre vagyik....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Más élet, más értékrend, nem elvetendő ötlet egyik sem. Igazából ez az érvényesülésről szól, bármennyire is legyen valaki nemzeti öntudattal bíró, oda kell menni, ahol érvényesülhet az ember.

      Törlés

Subscribe