A kisebbségi komplexusról

csütörtök, június 12, 2014

Mindannyian találkozhattunk már a szorongás valamilyen formájával. Mert kicsik a melleink, mert nem vagyunk olyan dekoratívak, mint az általunk kedvelt személyek, mert nem beszélünk jól nyelveket., rassztól, kortól és identitástól függően mindannyian szorongunk valamitől. A szorongás egy fajta kisebbségi komplexus, amikor azt hisszük, hogy másokkal szemben, a saját magunkról kialakított kép kevésbé jó (ezt nevezzük torz önképnek). Mondhatnánk azt is, hogy nem felelünk meg a "tendenciáknak". 


Fontos tudnunk azonban, hogy ezen tévképzet kialakításáért csak mi magunk vagyunk felelősek. Hivatkozhatunk a társadalmi nyomásra, a világi trendekre, vagy szüleink elvárásaira, egyedül mi magunk felelünk azért, hogy milyen képet alakítunk és közvetítünk a világ felé saját magunkról. Nincs érvényben olyan normatíva miszerint egyes embertársaink többet érnének, pusztán azért mert szerintünk jobbak. Tisztában kell lennünk azzal, hogy igenis mindenkinek lehet valami félelme, amitől szorong, bár nem feltétlenül beszél róla. Hogy Csernus Imre pszichiáter szavaival éljek: a szorongó ember egy "görcs". Nem élhetünk görcsösen, mert ez a feszültség kihat a munkánkra és kisugárzásunkra is (ami jelen esetben el is tűnik, úgy ahogy van). Gondoljunk csak bele, ránk milyen ember tenne jó benyomást, aki önbizalommal teli, vagy egy olyan, aki feszült és bátortalan? Pontosan. Ez a titok nyitja. Nincs mese, először meg kell keresnünk szorongásunk tárgyát, majd felismerni és elfogadni. Ahogy azt az önéletrajz írásnál is szem előtt kell tartani: hátrányainkat ne említsük, előnyeinket hangsúlyozzuk. Ez egy olyan örök érvényű szabály, amit azt hiszem a fejünkbe kell vésni és az életünk minden területére átültetni. Meg kell tanulnunk értékelnünk azt, amink van és olyan formában ahogy az adva van. Ha mi elfogadjuk magunkat, akkor a világ is elfogad, mert igenis látszik egy emberen, ha harmóniában van önmagával. A harmonikus ember pedig kisugárzással rendelkezik. 


Életünk sikere nem másoktól függ, minden rajtunk múlik, talán ezt a legnehezebb beismerni. Igazából saját magunkkal szemben van a legtöbb elvárásunk és megfelelési kényszerünk, az hogy másokra fogjuk, mindössze csak hárítás. Komplexusainkat mi magunk tápláljuk, ezért feloldani is csak mi tudjuk azokat. Tehát azok lehetünk, akik csak lenni akarunk, egyedül attól függ, hogy mi kinek tekintjük saját magunkat.

képek forrása: Google

You Might Also Like

7 megjegyzés

  1. tetszik a blogod csajszi:)

    olvaslak,feliratkoztam :P

    www.beautyandfashion-makeup.blogspot.com

    VálaszTörlés
  2. Dear, I found your blog randomly and I’d like to say it’s fabulous! I really like your amazing photos & style! Everything is perfect!

    would you like to follow each other?
    will be happy if you'll find a minute to see my blog!

    www.dianacloudlet.com

    VálaszTörlés
  3. Sok fele temat atolelo, kulturalt blog, vegre :)! A kepet imadom :)...az oroszlanosat !! Mar csak azert is, mert az en kis olebem egy zsebterrorista, aki mindig oroszlannak erzi magat :D. O mar a maybe nelkuli kategoria :)...bar apa kedvencekent ez ertheto :D!
    Tetszik a blogod mindeneaetre, es kovetnelek is, de mint olysokszor most sem engedi a blogger...de elmentettemkonyvjelzobe es meg probalkozom :)! Ha gondolod nezz be te is hozzam :)...Hatha talalsz valami erdekeset :)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, velem is sokszor előfordul, hogy a blogger áthúzza a számításaimat. Mindenesetre tényleg kösznönöm neked a hozzászólást, nagyon-nagyon jólesik :) Köszi szépen mégegyszer és természetesen én is benézek hozzád. További sikeres blogolást Bianca :)

      Törlés

Subscribe