Totál szívás #1

hétfő, július 21, 2014

A legjobb drámasorozatnak járó díjjal kitűntetett Breaking Bad és minden, ami sikere mögött van. A sorozat bár 2008-ban indult, befejezésére nem is oly régen, 2013-ban került sor. Miután már lefutott, kezdtem el nézni, így mindössze két hét leforgása alatt le is daráltam mind az öt évadot. Az igazat megvallva egészen az ötödik évadig nem értettem hogy mi is ez a nagy hype a BB körül. Aztán valahogy már azon kaptam magam, hogy a képernyő elég szegez kivétel nélkül minden elkövetkezendő jelenete. A sorozat villámcsapás módjára ejtett rabul és épp ilyen hirtelenséggel ért is véget (najó, nem volt az azért olyan váratlan vég). 



Eredetinek éreztem a kiindulópontot, miszerint adva van egy 50. születésnapját éppen betöltő kémia tanár, Walter White, akinél váratlanul tüdőrákot diagnosztizálnak. Mivel megvannak számlálva a napjai, elhatározza hogy metamfetamint fog kotyvasztani, azért, hogy családja halála után se szenvedjen pénzben hiányt. Ahogy halad előre a sorozat, pedig már észre sem vesszük, vagy legalábbis én biztosan nem vettem észre, hogy hol is volt az a pont, amikor ez az ember végleg eltűnik és helyébe lép valami kezelhetetlen.

Meg kell hagyni egyértelműen biztonsági játékos volt a sorozat. Tudtam, hogy a szereplőket nem fogja semmilyen váratlan baleset érni, nem lesznek váratlan fordulatok és mindig ráérős tempóban fog minden haladni. Azt hiszem valamelyest ez is volt a sorozat célja, hogy biztonságban tudja magát a néző, aztán, akárcsak Walt tökéletesen felépített kis élete, úgy boruljon fel a sorozatról kialakított képünk is. Szerintem nem ártott volna némi merészség itt-ott, bőven belefért volna még több kegyetlen pillanat, pusztán azért hogy érzékeltetve legyen az a kegyetlen világ, amiben játszódik. Egyes karakterek felbukkanása pedig kihagyható lett volna, ilyen például Lydia és a neonácik karaktere. Sajnos elég gyakran pedig elég logikátlannak tűntek az egyes cselekedetek, vagy csak nem volt elég érthetővé téve az indíttatás? Ilyen érthetetlenség volt számomra Skyler (a sorozat leghisztérikusabb nője) félrelépése, majd válása és a válás megszakítása. Akadnak persze még ilyen logikátlanságok, meglehet azért, mert legtöbbször a rendezői gárda sem tudta mindig, hogy mi hova is fusson ki egy-egy történetszál. De hogy végre már valami pozitívumot is mondjak, jók voltak a visszatekintős jelenetek, hozzáadtak a karakterekhez, amikor is megérthettük többek között Hector Salamanca, vagy épp Gus személyiségét. Én ezeket a jeleneteket szerettem talán a legjobban. A történethez, valamint főhősünk személyiségéhez pedig egy kis pluszt ad az a tény, hogy felveszi az általa elvett életek jellemvonásait. Ezzel is hűen érzékeltetve a felette elhatalmasodó jellemvonásokat, míg saját jelleme teljes egészében eltűnik. A főszereplő segítője, avagy cinkostársa lesz egyik volt tanítványa, Jesse Pinkman. Az ő karaktere a totális lúzer,  nem képes az önállóságra, ezért helyette mindig mások hozzák meg a döntéseket, amiknek persze mindig ő az elszenvedője. A drogozással is csak a kilátástalanságát és a reményvesztettségét próbálja kompenzálni, ez az ő elefántcsonttornya. Azonban a sorozat végére végre szöget üt a fejében annak a ténye, hogy ő is csupán egy eszköz a sok közül Walter terveiben. Az utolsó epizódban Walter halálával együtt ő is felszabadul.
Nem utolsó sorban pedig nyilván egy üzenetet is közvetíteni kíván, miszerint nem lehet egy felsőbb jóra hivatkozva bűntelenül bűntetteket elkövetni. Nincs az a "bűnös" létforma, ami ne hatalmasodna el rajtunk, ezt nem mi uraljuk. Walter saját élete tragédiájának elszenvedője vagy így, vagy úgy de elkerülhetetlen a vég és az hogy mindent maga mögött hagyjon. Ellentétben a Dexterrel ez esetben a történetet sikerült méltóképpen lezárni, pont a csúcson abbahagyni. 

A legvégére pedig a  végefőcím zenéje.

képek forrása: Tumblr

You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Válaszok
    1. Me too, I can´t wait to see the Better Call Saul, the next AMC´s production about life of Saul before the BB.

      Törlés

Subscribe