Ízek, imák, szerelmek

vasárnap, január 18, 2015

Emlékszem tinédzserkori önmagamra és arra, hogy akkoriban úgy viselkedtem a párkapcsolataimban, mint Liz (Eat, pray love c. filmben). Sosem voltam önmagam, vagy csak nem mertem az lenni, talán mert féltem, ha felvállalom azt amilyen én vagyok, akkor elidegenednek tőlem. Az is lehet, hogy még nem volt kiforrott személyiségem és magam sem tudtam, hogy ki vagyok, ezért mindig azzá lettem, akivé a másik tett. 


Nem értek a pszichológiához, nem tudom mi mindennek a háttere, de ha engem kérdeztek, akkor én mindezt a megfelelési kényszeremre vezetném vissza. Csak tudnám kinek akarok én mindig megfelelni? Miért nem jó az, amilyen és ahogy vagyok? Elismerem, kell hogy legyenek céljaink az életben, akarjunk a-ból b-be fejlődni, de a lelkünk mélyén mindezektől függetlenül még lehetünk elégedettek a jelenünkkel. Persze jó lenne nyerni a lottón, fényes karriert befutni vagy csak szimplán elismertnek lenni ezzel az egész írás dologgal. De miközben ezen rágódom, elveszítem az egész lelkét. Nem jó örökké elégedetlennek lenni, meg kell élnünk a pillanatot, olyannak, amilyen és úgy, ahogy azt lehetséges. 

A baj az, hogy manapság már minden arról szól, hogy fogyassz, vegyél újat és ruházz bele valamibe, ami bár most még nem válik hasznodra, később majd jól fog jönni. De miért? Miért ne hihetnénk azt, hogy a szerény életünk, személyiségünk és anyagi hátterünk jól van úgy, ahogy van. Nem kell, hogy tökéletes legyen és minden flottul működjön. Gyatra hasonlattal fogok élni, de olyan ez, mint a nagyszülőktől ránk maradt karácsonyfadíszek, kopottak és nem is fancy-k, de eszmei értékkel bírnak, hozzánk tartoznak és úgy jók ahogy vannak. Valahogy ezt a kötődést kéne átültetni a mindennapjainba is, a személyiségünkbe. 

Ezen a ponton mondhatnátok, hogy miért is kellene belenyugodnia bárkinek is sivár életébe. Mire én azt felelelem, hogy eleve a "sivárnak" degradált élettel van a baj, mert ilyen nincs. Ha van hova hazamenned, flancos cuccokban tudsz járni, vannak szüleid akik anyagilag támogatnak és szeretnek, vagy vannak barátaid akikre számíthatsz. vagy bármilyen lehetőséged is az életben, akkor az az élet korántsem sivár, nagyonis gazdag. Nincs az a pénz a világon, ami ennél többet érne.



Mára rájöttem, hogy mindennél fontosabb kell legyek saját magam számára és ezt nem szabad feladnom, elvégre ez az én életem, mégsem élhetem le úgy, hogy folyamatosan mások elvárásainak próbálok eleget tenni és ha kudarcot vallok, akkor önostorozásba kezdjek. Nem. Saját elvárásaim vannak és saját magamnak próbálok megfelelni legjobb tudásom szerint, mindez csak tőlem függ.

képek forrása: Google

You Might Also Like

0 megjegyzés

Subscribe